A szakmai gyakorlat múltja és jelene (Rófusz Györgyné gyakorlati oktatás-vezető)

Iskolánk 40 éves múltra tekint vissza. Sokan azt hihetnék, hogy a kereskedelemben és a kereskedelmi szakmát tanító iskolákban lényegesen kisebb változások történtek ez idő alatt, mint a gazdaság már területein. A változásokat saját tapasztalataim szerint szeretném leírni.

1968. szeptember 1-jétől kerültem kapcsolatba a Békés Glasz Kereskedelmi Iskolával és a szakmai gyakorlatot biztosító XVIII. Kerületi Közért Vállalattal (később Kispesti Közért, ma Délpesti Közért Rt.). Büszke vagyok arra, hogy ebben az iskolában tanultam az általam választott és a mai napig szeretett kereskedelmi szakmát. 1968-ban a lányok számára divatos szakmának számított a kereskedelmi képzés; négyes bizonyítványom ellenére azon izgultam, hogy felvesznek-e. Nagyon sokan jártunk ebbe az iskolába. Számok nélkül is sokat mond a tablófényképem, amelyen 3/25 osztályszám található.

Egy évfolyamon tanultunk annyian, mint jelenleg a sokféle képzésünk mellett.

Az iskola szakmunkásképzéssel foglakozott, ezen belül három tagozat működött.

-         élelmiszer-eladó

-         hús-hentesáru eladó

-         emelt szintű élelmiszer-eladó

A szakmunkásképzéshez hasonlóan a maihoz: iskolai és gyakorlati napok váltották egymást. A bolthálózat, az üzletek külseje-belseje azonban más képet mutatott, mint ma. Visszaemlékezve, hangulatos, fából készült berendezések, de korszerűtlen, hagyományos fűtési mód; az élelmiszereket formás üvegekben tároltuk, a tejet fémkannából mértük; s szabad perceinkben lisztet, cukrot, rizst, zsírt… csomagoltunk házilagosan 1/4, 1/2, 1/1 kg-os csomagokba. Az értékesítés területén a hagyományos értékesítési mód volt a jellemző, de kezdett elterjedni a kevésbé munkaigényes, önkiszolgáló értékesítési mód is. Kabinetfoglalkozás még nem volt, a boltvezetők és a bolti dolgozók szakmai tudásán és pedagógiai érzékén múlott, hogy a tanulók mennyit és milyen szinten sajátítanak el a szakmából. Szerencsés voltam, mert kiváló mesterek tanítottak a szakmára!

Az 1970-71-es tanévből nagy változások kezdődtek a gyakorlat területén. Bevezették a csoportos gyakorlati foglalkozást, amelyet függetlenített szakoktatók tartottak. Munkájukat úgy szervezték, hogy módjuk volt a csoportos foglalkozás megtartásán kívül differenciáltan foglalkozni a tanulókkal.

A vállalatok nagyon sokat tettek a szakmai képzés színvonalának javításáért. Fejlesztették a bolthálózat színvonalát, oktatóbázisokat építettek, ahol az oktatókabineten kívül a bolti gyakorlat is biztosított volt a tanulók számára.

A szakoktatók mellett felelős bolti oktatók is segítették a gyakorlati program megvalósítását. A közel húszéves, lassú, de jelentős fejlődés a 80-as évek végén megtorpant. A kereskedelem területén elsőként indult el a privatizáció, amely a mai napig sem fejeződött be.

Milyen változásokat hozott a privatizáció?

-         Megszűntek a korábbi közért vállalatok, amelyek biztos gyakorlati hátteret biztosítottak a szakmunkásképzés számára.

-         A privatizált boltokkal együtt a kabinetek is gazdát cseréltek, amelyet az új tulajdonos – saját érdekeit figyelembe véve – használt, nem az oktatás céljára.

-         Sok jó szakember más területen kereste boldogulását.

Ezek a változások kedvezőtlenül érintették iskolánkat a gyakorlati képzés területén, s elérkezett az ideje annak, hogy megújuljunk.

Az integrált képzések bevezetésével talpon tudtunk maradni. Gyakorlati helyek hiányában a tanulók gyakorlati képzését harmadik tanévre szerveztük, ezzel időt nyertünk a gazdasági átalakulás nehézségei között.

Az iskola vezetése építkezésbe kezdett, megépült:

-         tanbolt, amely 20-24 fő részére biztosít gyakorlat munkahelyet,

-         két oktató kabinet, ahol hetente 250 tanuló gyakorlati képzését oldjuk meg.

Az országban egyedülálló kezdeményezés, hogy kereskedelmi iskola saját bolttal rendelkezik. Kicsi alapterületen, de a legkorszerűbb technikával oktatjuk tanulóinkat a szakmára.

A gazdaság stabilizálódik, a kereskedelem területén a privatizáció is a végéhez közeledik. A többségben vegyes tulajdonban lévő szervezetek megerősödtek, egyre nagyobb mennyiségi és minőségi igénnyel fordulnak iskolánk felé. Jelenlegi képzéseinket feltétlenül tovább kell korszerűsíteni a kor igényeinek megfelelően.

A megújulás útjain

Kun Gazda Istvánné igazgatónő (1983-1993) visszaemlékezése:

„Hogyan is kezdődött?”

Így kezdődött!

1983 szeptemberében kerültem a Békés Glasz Élelmiszerkereskedelmi Szakmunkásképző Iskola igazgatói székébe. A feladat teljesen új volt, hiszen ezt megelőzően kizárólag szakközépiskolai területen dolgoztam. Az is igaz viszont, hogy akkor már több mint 20 év tapasztalata volt mögöttem a kereskedelmi szakképzést illetően. Leginkább szakfelügyeleti munkám során szerzett ismereteimet tudtam hasznosítani.

A mikor elnyertem az igazgatói pályázatot, azt a szóbeli instrukciót kaptam feletteseimtől, hogy „Csináljon szakközépiskolát!”. Tudtam, hogy ez a feladat nagyon nehéz; érdekes, de egyben nagy kihívás is.

Az első próbálkozások a vendéglátás területén az integrált modell kialakítását illetően akkor már megindultak, ezért első utam Egerbe vezetett információkért. Legalább ilyen fontos volt azután, hogy az ”ötletet” elfogadják az iskolában vezetőtársaim, a képzésben résztvevő akkori vállalatok és tanár kollégáim. Meg kell mondanom, hogy mindegyiküktől maximális segítséget kaptam a terv megvalósításához.

Először is meg kellett győzni a vállalatok oktatási vezetőit, hogy adjanak lehetőséget elképzeléseink megvalósítására. Ez azért volt gond, mert a „szokás hatalom”, és mindenki tudta, hogy a fővárosi élelmiszerkereskedelmet, illetve annak munkaerő ellátását a két nagy élelmiszerkereskedelmi szakmunkásiskola (Békés Glasz, Rónai) biztosítja. Az is egyértelművé vált, hogy a középiskolai képzés több elméleti oktatást igényel, tehát tanulóink kevesebb időt tölthetnek majd bolti gyakorlaton.

Visszatekintve – mivel az integrált modell sikerült beindítanunk – tulajdonképpen nyitottak voltak a képzésben érdekeltek, legalábbis többségük.

Ezután jött az elméleti munka. Meg kellett szereznünk a kereskedelmi szakközépiskola követelményrendszerét, az érettségi-képesítő vizsga tételsorait, és össze kellett hasonlítani a szakmunkásképzés rendszerével. Egyet rögtön láttunk: a közismereti tantárgyaknál igen nagy lehetőség van az általános műveltség színvonalának emelésére, valamint az idegennyelv-oktatás beillesztésére. Célunk az volt, hogy kulturált, nyelveket ismerő, de azért bolt munkában is járatos kereskedőket képezzünk. Minden munkaközösség „gőzerővel” dolgozott a tantervek kimunkálásában, igazi lelkesedésből: most is köszönöm nekik!

Egyik legnagyobb problémánk az volt, hogy milyen szempontok alapján, hogyan döntsünk tanulóink sorsáról a második osztály végén. Most is érzem annak felelősségét, hogy a második év végén kimondtuk – mer ki kellett mondanunk -, hogy ki lesz szakmunkás, és ki kerülhet a középiskolai ágra.

Végül, 1988 áprilisában a Fővárosi Pedagógiai Intézet, valamint az akkori felettes szakmai szervünk elfogadta korszerűsítési terveinket, és elindulhatott a beiskolázás. Az 1990/91-es tanévben két osztállyal indult be a képzés, ami azóta is folyamatosan biztosítja a lehetőséget arra, hogy érettségivel is rendelkező, vállalkozó szellemű, konvertálható tudású szakemberek kerüljenek a kereskedelembe.

Akkor még nem tudtuk, hogy mennyire „jó úton” járunk. A bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások, a privatizáció, a piacgazdaság kialakítása egyre nagyobb igényekkel lépett fel a szakképzés területén.

Az integrált modell csak az első lépés volt ahhoz, hogy iskolánkat korszerűsítsük. Beindítottuk a felnőttképzést – érettségizettek számára -, valamint sikerült egy korszerű gyakorlati oktatáshoz szükséges boltot felépítenünk.

Meggyőződésem, hogy eddig is jó úton jártunk, de az iskola profiljának átalakítása és bővítése biztosítani fogja, hogy továbbra is magas színvonalú oktató-nevelő munka legyen a Békés Glaszban.

Ehhez kívánok sok sikert, egészséget, munkakedvet kollégáimnak, és köszönöm, hogy mindezt elmondhattam.

Mi tette szükségessé a szakelméleti képzés kialakítását (Novák Gyuláné szakmai igazgatóhelyettes)

A hazánkban végbemenő politikai rendszerváltozással együtt járó gazdasági változások szükségszerűen érintették képzéseinket. A piacgazdaság kiépülésével, a privatizációval, valamint az új érdekképviseleti formák bevezetésével alapvetően megváltozott a kereskedelem szervezete, felépítése, módosultak a kereskedelmi dolgozókkal szemben támasztott követelmények és munkakörök. Ezek a változások megkövetelték, hogy a hálózati egységekbe a korábbinál szélesebb gazdasági ismeretekkel rendelkező, a szabályzók között minél biztonságosabban mozgó, saját gazdasági érdekeit felismerni és érvényesíteni tudó szakemberek dolgozzanak.

A kereskedelmi szakiskolák tanulóinak olyan tudást kell nyújtani, olyan készségeket kell bennük kialakítani, amelyek birtokában – az eladói munkakör ellátásán túl – képesek tulajdonosi vagy alkalmazotti minőségben a különböző kereskedelmi egységek működtetésére, a teljes ügyviteli, adminisztráció, könyvvezetési feladatok ellátására. E célkitűzéseket szolgálta a kereskedelmi és gazdasági ismeretek tantárgy tananyagtartalmának átalakítása, módosítása kereskedelmi és vállalkozási ismeretek néven, valamint a közgazdaságtan, a könyvvitel, a levelezés tanítása.

A kereskedelmi szakközépiskolai tanulóinknak kémiát és fizikát is tanítunk, ami az általános műveltség elengedhetetlen része, de jó alapot teremt az áruismeret oktatásához is. Lehetővé teszi az áruismeret mélyebb és alaposabb megértését a kémiai és fizikai összefüggések tükrében. A kémia tanításához szükségessé vált egy kémia szertár kialakítása, ami biztosítja a kémiai kísérletek és az áruismerethez szükséges legfontosabb áruvizsgálati gyakorlatok elvégzését is.

Ma már egyetlen pályán sem lehet valaki jó szakember nyelvtudás nélkül. Az idegenforgalom gyors növekedése miatt a jövő kereskedelmi szakemberétől ez fokozottan elvárható követelmény. Legfontosabb feladatunknak tekintjük az idegen nyelv oktatása során, hogy megértség a hozzájuk forduló idegen ajkúakat, szakmailag precízen, nyelvileg választékosan, nyelvtanilag pontosan legyenek képesek kommunikálni, kapcsolatot teremtetni akár személyes, akár munkakapcsolat során. Az 1994/95-ös tanévtől egy idegen nyelv kötelező szóbeli vizsgatárgy lett a szakmunkásvizsgán, míg az 1995/96-os tanévtől minden kereskedelmi szakközépiskolai tanulónknak idegen nyelvből kötelezően írásbeli és szóbeli érettségi vizsgát kell tennie.

Új szemlélet, új tanár-diák viszony…

Iskolánk mindig elsőként reagált a gazdasági élet változásaira. Így a Közért vállalatok átalakítása idején bizonytalanná vált a diákok gyakorlati munkahelye. A tantestület erre a változásra kidolgozta a tömbösített szakmunkásképzést, melynek lényege: az előrehozott elméleti képzés 2 évig és ezt követte 1 év gyakorlat. Ezzel sikerült megoldani az átmeneti helyzetet.

Ezt követte az integrált szakközépiskolai képzés kidolgozása, mely képzést szintén a gazdasági élet változásai hívták életre. Mi csak a külső körülményekre „válaszoltunk”.

Az integrált szakközépiskolai képzésben részt vevők szakmát és érettségi bizonyítványt is szereztek. Lehetőség volt arra, hogy a képzéseken belül az átjárhatóság megvalósuljon attól függően, hogy a diákok milyen tanulmányi eredménnyel rendelkeztek.

A 90-es években újabb kihívásnak kellett megfelelnünk. A gimnáziumi érettségivel rendelkező diákok elhelyezkedése a munkaerőpiacon nehézségekbe ütközött. E probléma megoldására a kereskedelmi iskolák között ELSŐKÉNT indítottuk az érettségi utáni szakképzést (gimnáziumi érettségi után 2 éves kereskedelmi képzés). Az első években gimnáziumokból érkeztek diákjaink és rendkívül magas színvonalú kereskedelmi szakmai képzést szereztek iskolánkban.

Ebből fejlődtünk tovább. 1994-ben indítottuk a német kisebbségi nyelvoktató képzést, mely a hagyományápolás és a szakképzés megszerzését tűzte ki célul.

Az érettségi utáni szakképzésben az OKJ (Országos Képzési Jegyzék) megjelenésével minden évben más és más szakmát indítottunk. Így: menedzserasszisztens, marketing- és reklámügyintéző, európai üzleti asszisztens, humán controlling ügyintéző, marketing- és reklámmenedzser, kereskedelmi menedzser szakmákat.

Célunk mindig az volt, hogy a diákok olyan tudással és képzettséggel „lépjenek” ki az iskolából, mellyel biztosan el tudnak helyezkedni a munkaerő piacon. Örömmel tölt el, hogy ez maradéktalanul sikerült.

1998-ban „vágtunk” bele az iskola minőségbiztosítási rendszerének kialakításába (mondhatni elsőként). Először csak kísérletképpen, majd a COMENIUS I: és COMENIUS II. minőségirányítási rendszert (pályázat) megalkotva kialakítottuk saját minőségirányítási rendszerünket. Jelenleg minden tanévben elvégezzük a partnerelégedettségi vizsgálatokat, melyek tapasztalatai meghatározzák a további céljainkat, feladatainkat.

2002-ben vette fel iskolánk Harsányi János Nobel-díjas közgazdász nevét.

2002 áprilisától iskolánk neve: Harsányi János Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola.

Harsányi János kifejezi azt a szakmai fejlődést, mely iskolánkban 10-15 év alatt lezajlott.

Reök Attiláné

igazgató